Eredetileg azt mondták, hogy 5 perc alatt kész a gofri. 15 perc alatt a harmadik próbálkozásra sikerült egy olyat sütni, ami szétesés nélkül kivehető a sütőből (majdnem). Persze enni már csak darabokban lehetett, gusztustalanul mert annyi csokiszósz és tejszínhab volt rajta, hogy ha akarom sem tudom normálisan megfogni. Nem baj az, de ahogy hozzányúltam, az egyébként közben már szétázott tészta szakadt. Trancsírozni és nyalni jól lehetett, pont így szeretem! Ja nem. Egyébként nem volt rossz ízű, ha tudnának gofrit sütni, kiváló lenne. Úgy láttam az utánam lévő csajszinak sem az első palacsinta készült már, pedig csupán egyet kért. Ő még csak 5 perce vár... Hajrá, egyszer összejön! ;)